Magyar

Stravinsky in Budapest

Szláv lélek, ízlés, fegyelem - Új Zenei Újság

Gyarmati Eszter, Fidelio Online Magazin (www.fidelio.hu), 2005.03.07: A koncertprogramok felett mindörökkön örökké uralkodó nyitány–versenymu–szimfónia szentháromság szláv színekben pompázott a Nemzeti Filharmonikusok február végi hangversenyén. A Berkes Kálmán gondjaira bízott zenekar Glinka Ruszlán és Ludmilla nyitányát, Patricia Kopatchinskaja közremuködésével Stravinsky Hegeduversenyét, valamint Dvorák Új világ szimfóniáját játszotta a Nemzeti Hangversenyteremben.

A bemelegíto Glinka-nyitány friss-ropogós eloadását követoen Patricia Kopatchinskaja viharzott be a színpadra. Ha transzformálható és raktározható lenne az az elképeszto mennyiségu energia, ami ebbol a fiatal moldáv hegedumuvésznobol sugárzott, jelentosen csökkennének a Nemzeti Hangversenyterem rezsiköltségei. Ízlés és fegyelem nélkül persze nem sokat érne ez az adottság; Kopatchinskajában azonban mindkét tulajdonság megtalálható, s így parttalanul áradó energiáit egészen szuk keresztmetszetu csatornákon is képes átvezetni.

Hegeduhangja Stravinsky 1931-es Hegeduversenyének eloadása során hologramként változtatta színeit és tónusait. A két középso ária-tétel huvös bensoségességéhez remekül találta meg a dús, érett, de a romantika partján mégis innen maradó hangot, és a polarizált, de nem túljátszott karaktereket. Hátborzongató volt a harmadik tétel néhány „senza colore” pianója, nem is szólva arról a második tételbeli, már-már paranormális jelenségrol, melynek eloidézésében Stravinsky igazi mester: a középrész elott a klarinét és a hegedu találkozásából olyan hangszín született, amelyben már nem lehetett érzékelni a két komponenst, csupán egy, idegenségében is vonzó, oszthatatlan hangzást. A Capriccio megjelölésu zárótételbol aztán az is kiderült, hogy Kopatchinskaja zenei neveltetése során a szemtelenül könnyed, behízelgo modort is elsajátította, és nem fél a vad gesztusoktól sem: a finálé Sacre-ot idézo szakaszában szinte ütohangszerként kezelte a hegedut.

Kopatchinskaja két ráadással köszönte meg a közönség tapsát. Elsoként az 1935-ben született osztrák szerzo, Otto Zykan „Das mit der Stimme” címu kompozícióját játszotta. Ez az „éneklo hegedusre” íródott mu a virtuóz hangszerkezelésen kívül, helyesebben azzal egy idoben komoly topogási, dobbantási, lalázási és pörgési képességeket kíván eloadójától. Az egyszemélyes show-musor után Bartók Bánkódás címu hegeduduóját hallottuk; a két megindítóan szép percet Kopatchinskaján kívül a Nemzeti Filharmonikusok elso hegedusének köszönhettük.

Bevallom, Stravinsky után nem vágytam Dvorák IX. szimfóniájának szimmetrikus, édes, szép „új világára”; ha nem tudósítónként lettem volna jelen a koncerten, „a csúcson kell abbahagyni” jelszavát követve alighanem hazaindultam volna a szünetben. Hogy kár lett volna, arról igazán csak a szimfónia második tételében gyozodtem meg, bár a Nemzeti Filharmonikusok a két utolsó tétel kisebb lötyögéseitol eltekintve most is azzal a kiváló felkészültséggel és muzikalitással játszottak, amellyel az utóbbi idoben elkényeztették közönségüket. A lassú tétel híres angolkürt-témájának megszólaltatója olyan mesteri módon puhította el frázisainak végét, hogy a hallgató azt sem tudta: a hang vagy már csak annak emléke szól a Nemzeti Hangversenyteremben. S ez a varázslat még egyszer megismétlodött a tétel végén, ezúttal az angolkürt felhívására meg-megtorpanva válaszoló szólóhegedunek köszönhetoen. A rézfúvós kar, melynek tagjai számára hazai pályának számít „Az Új világból” szimfónia, az elso tételben tapasztalható apróbb fáziskésések után hangszínre és minoségre nézve egyaránt fényesen teljesített. Csak azt sajnáltam, hogy a finálé második tételt idézo akkordsorában a rezek hatalmas hangereje miatt a vonósoknak mindössze a látványában gyönyörködhettem.

A jó érzékkel kiválasztott ráadásszám Dvorák e-moll Szláv tánca volt az op. 72-es sorozatból; a szomorkás-nosztalgikus tétel teremtette cseh kisvárosi milioben maga Hrabal is jól érezte volna magát a Lágymányosi híd lábánál.

(2005. február 24. 19:30 Nemzeti Hangversenyterem – A Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertje; Glinka: Ruszlán és Ludmilla – nyitány; Stravinsky: Hegeduverseny; Dvorák: IX. „Az Újvilágból” szimfónia, op. 95; km.: Patricia Kopatchinskaja (hegedu); vez.: Berkes Kálmán)

 

Top   Start Page